A Hajnal fagyos rózsái nyílnak,
lehullt a bádog hold az égről,
a kakas taréja lila láng,
vonat sípol a messzeségből.
A lovak farára dér csapódik,
ezüst bodor a lehelet,
kóró, bogáncs lehajtja fejét,
meghalni készül s megremeg.
Zörögve hullnak le a lombok,
szállnak a szélben a levelek.
Szerelmünk lombjait fosztogatják
a csípős őszi hidegek.
Akár a fák, égbenyúló karral
állunk majd, s hogy ez ne fájjon,
a jeges szépség meg a tél
fehér gyapjat növeszt a tájon.
A villanydróton fecskecsorda.
Most hirtelen magasba röppen.
Cineg a drót, mi lesz veled? A fecskék
örvénylenek a kék ködökben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése