Google+ Followers

2014. december 11., csütörtök

Albert Júlia: Marasztalás


Anyám maradj még!
Fektesd kezedre fáradt bús fejem
S mesélj nekem mint régen,
Mert rég volt mikor szerettem a meséket
S most érzem újra kell nekem a hangod
Hisz’ olyan messze van mögöttem minden,
Hogy megnőttem.
…Anyám, maradj még
Most kell nekem a Te simogatásod
A Te bizakodásod és a Te erőd.
Gyönge gyermek vagyok ma újra
A te hitedből kell merítenem
Fektesd kezedre fárad bús fejem
Maradj még Anyám…
Az este most fordult az éjszakába
Tudod-e hogy álmokat kergettem
S tavaly kerestem meg az imakönyvet
Amit adtál, hogy régi szavakkal
Imákat Érte mondogassak
És az imák is lassan elmaradtak
Az Élet akkor úgy talált reám
Hogy nem tudtam mi volt,
Csak arra gondoltam, mi lesz ha nem leszek?
Régi sírkertekben jártam messze
Hol a halottnak nincs élője már
És onnan jöttem vissza újra élni.
Anyám maradj még…
Hadd köszönjem meg az életet amit adtál
S amit én mindig másnak éltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5