A konyha ablakán vasrács volt és belül
vörös függöny, mely meglebbent néha, mert az ablakon egy szem hiányzott.
Amikor a függöny megmozdult valamennyien
odanéztünk. Rozi, aki mosogatott és vörös kezével biztonságosan nyúlt a zsíros
vízbe merült kések és villák közé. Pista bácsi, a kocsis, aki kukoricát
morzsolt és én, aki mesét hallgatni jöttem ki, de a mesék hangulata még nem
érett meg, mert Rozi a tányérokkal zörgött és nem lehetett hallani a tűz
pattogását a tűzhelyben.
Amikor Rozi megállt, egy-egy pillanatra
hallatszott, hogy a kukoricaszemek halk koppanással hullanak a szakajtóba, de
hallani lehetett a tél vonítását is a kéményben, hol feketeség van, éjszaka, s
a szél azért huhog be rajta, mert a sötétségben száguldó elkárhozott lelkek
mondani akarnak valamit.
Arcomat ilyenkor a tűz felé fordítottam,
mert melegében és világosságában semmi sötét rejtelem nem volt, de gondolataim
tovább rohantak a széllel, széles nyárfás utakon, sötét erdők felett, hideg
patakok partján, melyek már rég elfeledték a nyár ragyogását.
A függöny ekkor újea meglebbent és a
nyíláson fehér hópehely repült be a konyhába, de fehérsége elmúlt egy pillanat
alatt, csak annyi maradt belőle, mintha egy csepp könny hullott volna az
ablakdeszkára.
- Esik a hó!
- Gondoltam – mondta Pista bácsi, - a lovak
nagyon nyugtalankodtak és a vadlibák is feleslegesen gágogtak az estében.
Esik a hó! Kiszaladtam volna megnézni,
hogy hordja a szél, hogy lepi be a kert sárga, őszi arcát, hogy ködlik a távoli
dombok messzeségében, de nem mehettem ki, mert csizmámat éppen akkor pucoltam.
Igen, mezítláb voltam. Lehettem volna harisnyában is, papucsban is, de én
mezítláb voltam, mert a tűzhely parázslásából mintha a nyár tartotta volna
meleg kezét a talpam alá.
Pucoltam rongyos kis csizmáimat, melyeket
hiába gyógykezelt Nyivászi bácsi, a jeles csizmadia, mert fáramászás, vízben
gázolás, csúszkálás közben a csizmáknak sűrűn esett baja.
Pucoltam, fényesítettem a kis csizmákat
köppel vegyített fénymázzal. Abban az időben vixnek hívták a pasztát és Schmoll
mester valószínű éppen olyan zöld gyermek volt, mint én. (Ő azóta sokra vitte,
én semmire, amiből nyilvánvaló, hogy okosabb cipőpasztát készíteni, mint írni.)
Keféltem, ragyogóra keféltem a kis
csizmákat, mert Mikulás-este volt és ilyenkor úgy éreztem, nem az számít, hogy
milyen voltam, hanem az, hogy milyen leszek! Mert Mikulás estjén szent és
tiszta elhatározások születtek bennem, hogy jó leszek. Jól tanulok, nem
verekszem, ruhámra vigyázok, egyszóval hittem a lehetetlenségben.
Rozi közben elcsendesedett, Pista bácsi
pipára gyújtott, a kukoricaszemek hulltak, hulltak a szakajtóba és én
elálmosodtam. Lesz, ami lesz!
Bementem a sötét szobába és a csizmákat
kitettem az ablakba.
Kint fújt a szél, de azt nem láttam, hogy
esik-e a hó és az ablak fekete tükréből csak magam néztem tanácstalanul
magamra.
Az ágyban már melegebb volt és úgy
éreztem, lágy, öreges hangon szól hozzám a kályha puha dorombolása.
És a reggel úgy hullt rám, mint a
beteljesedett ölelés.
Reggel! Az ablakon bevilágított a hó, a
cinkék vidáman cserregtek, a toronyóra ekkor ütött nem tudom én mennyit, amikor
megláttam a Krampuszt.
Vidám ördög volt – az első pillanatban
meglátszott – és úgy tartotta a virgácsot kezében, mintha át akarta volna adni.
- Tessék. Kezembe nyomták, hát tartom, de
verés az nem lesz…
Fekete szőrbundája volt a Krampusznak,
piros nyelve és én mindjárt megszerettem.
És ott voltak kis csizmáim is
félrebillent szárral, megrakva dióval, mogyoróval. Cukor is volt benne. Valódi
savanyúcukor.
Odakünt ekkor kezdett sütni a nap. A hó
puha arcán fényleni kezdett az ébredés, és azt hiszem, nem látta senki, hogy –
igen – megcsókoltam a Krampuszt.
Nem látta senki, csak a rongyos kis
csizmák, melyeknek talpán kihullott volna a mogyoró, ha éppen nem a talpukon
álltak volna.
Régen volt. A hó azóta már régen nem
olyan fehér, a lábbelijeim nagyon rendben vannak – nem is magam tisztogatom
őket – némelyik szinte ragyog, de nekem ragyoghat, mert régen tudom már, hogy a
boldogság nem a fényes cipőkben és nem a rámás csizmákban lakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése