Friedrich Hebbel: A beszéd

Mint fő csodáját az emberi észnek,
áldom a beszédet, mit mély magányba
merülve, önmagából szült világra,
mert ez lett eszköze minden egyébnek.

Igen, céljának tartom s lényegének,
hogy a lelket nyomó átkot lerázza,
mely azt komor egyedüllétre szánta,
s megölte volna, mielőtt fölébred.

Mert ha az ismeretlen Egy s a Minden
érthetetlen szétszóródási hajlam
folytán pontok világává esik szét,

a beszéd, mely az összes lét-elemben
rejtőző lényeget mutatja hangban,
széthullásból egészet alkot ismét.

/Ford.: Kálnoky László/