Friedrich Hebbel: Szonett

Mi az illat? Van, ki rámondja, semmi,
alig érezzük, amikor ellebeg,
s ami benne titkon, izzón remeg,
ha sejtjük is, nincs mód birtokba venni.

Mi az illat? Beteg tud rá felelni,
ki kétli, hogy vár még rá kikelet,
s szíve homályos vággyal akar egy
utolsó virulásban kirügyezni.

Forró arcát csókolja hűvös illat,
mert csöndes álmában újból tavasz van,
s a virágok kikelnek és kinyílnak.

Elszáll a lelke boldog kábulatban,
s talán nagyobb gyönyörrel lesz megáldott,
mint akik szednek igazi virágot.

/Ford.: Kálnoky László/