2014. december 16., kedd

Mezey Katalin: Fészkéről a cinege


Fészkéről a cinege
ide-oda röpköd:
- Hozok, nektek, fiaim,
legyet, szöcskét, prücsköt!

Csak nőjetek, fiaim,
elszállnék már végre
veletek is oda túl,
a zöld erdőszélre.

Ott az erdő-óceán,
tágas végtelenje.
Másként kel fel ott a nap
és másként is megy le.

Szárnyal ott a lélek is,
nem a fészkén ülve
ijed minden rezzenéstől
bújik megrémülve. -

Kertünkben a cinege
ide-oda röpköd.
Magot keres, kukacot,
legyet, szöcskét, prücsköt.

/Forrás: Varázstrombita/








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5