Google+ Followers

2014. december 16., kedd

Turcsány Péter: Téli átváltozások


Kék volt az ég a híd felett,
nagyzsákú hajnal érkezett.

Zsákja váratlan megrepedt,
szórt ránk nagytollú pelyheket.

Aztán a felhők ólmosan
fölénk fakultak ormosan

és az ólmot megrostálva
zúdult ránk a jeges kása.

Lettem volna már komondor,
aki a hóban barangol,

hempereg és repül, mászik
az olvadás beálltáig,

kerge nyúllal kérget rágnék,
s mint a farkast, óvna árnyék.

Mégis lettem árva rigó,
zúzos fagyban földre bukó,

megrepedt a fészkem fala,
körülvett a hó rohama.

Nincs virradat, nincsen éjfél,
meddig zuhog ez a nagy tél?

Ereszünkön nő a jégcsap,
vízcsapunk is csupa jéghab.

Lapátolni kell a havat, -
s korcsolyázni a híd alatt.

/Forrás: Varázstrombita/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5