Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek:
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg:
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet:
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet:
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok:
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése