Avetik Iszahakjan: Az én Nirvánám

 

Csendbe süppedt rengetegben
Élek, egyedül vagyok.
Rejtező kis házam körül
Tiszta patak sustorog.

A fenséges csöndességben
Elmerengek, el nem ér
Derült szívem nyugalmához
Erőszakos szenvedély.

A természet körein túl,
Sikló álmok parttalan
Vizén élek halhatatlan,
Bánattalan, vágytalan.

/Ford.: Pór Judit/