Avetik Iszahakjan: Kék nyári éjben

 

Kék nyári éjben, béke szívemen,
A sziklacsúcson ülök egyedül,
S a nyugvó tengert méri a szemem.

Köröttem béke. Csöndet lehelő
És mozdulatlan - áll most az idő,
S e csöndnek érzem, értem szavát.

Béke a földön, s béke odafönt
A végtelenben! - Éji csoda - csönd!
S én benne látom, hallom magamat,
- A most fölismert, igaz magamat...

/Ford.: Lothár László/