Elmult a vihar, derül újra hegy, erdő.
Mit akarsz az azúrban, te kései felhő?
Hol fekete árnyad a völgyre borúl,
a legragyogóbb nap is elkomorúl.
Az imént fenyegetve vad éji sötétben
szórtad villámod a viharos égen,
haragod zengett, és záporod
mezőt, ligetet végig botozott.
El innen! Elég! Derül ujra hegy, erdő,
repülj a viharral, bús kései felhő!
Szellő fut a lomb közt, csókos, csodafriss,
elűzi még az emlékedet is!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése