Kelletlenül, vonakodva
festi tűz-csíkját a nap.
Ni! - inog a felleg orma
s a föld egyre komorabb!
Fülledt szellő szárnya lebben:
mind közelebb mennydörög!
A viharban még zöldebben
villognak a zöld mezők.
Ostrom alatt a magasság:
gyul a villám kék ere:
a fekete felleg alját
vakitó fény szegi be.
Indul a sok lomha csöpp, és
mind sürübb port ver az út,
mind vadabb, zordabb a dörgés,
mellyel az ég földre zúg.
A nap, roppant szikrát lőve,
küldi végső sugarát,
és egyszerre tűzözönbe
merűl a döbbent világ.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
festi tűz-csíkját a nap.
Ni! - inog a felleg orma
s a föld egyre komorabb!
Fülledt szellő szárnya lebben:
mind közelebb mennydörög!
A viharban még zöldebben
villognak a zöld mezők.
Ostrom alatt a magasság:
gyul a villám kék ere:
a fekete felleg alját
vakitó fény szegi be.
Indul a sok lomha csöpp, és
mind sürübb port ver az út,
mind vadabb, zordabb a dörgés,
mellyel az ég földre zúg.
A nap, roppant szikrát lőve,
küldi végső sugarát,
és egyszerre tűzözönbe
merűl a döbbent világ.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése