F. Tyutcsev: A tél meg a tavasz

Mért ne morogna a tél?
Kitelt az ideje!
Házára tör a tavasz
s kergeti kifele.

Siserehadként űzi
minden a vén apót.
Az égből a pacsirta
zengi a riadót.

Dúl-fúl az öreg, átkoz
fényt, napot, meleget
s a friss tavasz csak annál
hangosabban nevet.

Hopp, kap fel az öreg most
egy jó marék havat
s a golyóval az édes
kölyök képébe csap:

de az elfogja a lapdát
s belemosakodik
és gúnyos arca csak még
rózsásabban virít.

/Ford.: Szabó Lőrinc/