Walter de la Mare: Nod

Az esti úton, a rózsa-szürke
alkonyban nyája megett,
ráncosan és harmatosan
ballag Nod, az öreg.

Aranygyapjasan ring előtte
a zsongó áradat,
előre, Nod cserénye felé,
melyen még ragyog a nap.

Zöldel a galagonyasövény,
nyuszi jön, két lábra áll:
s csicseregve rajzik hazafelé
az égjáró madár.

Juha több, mint a vadrózsa délben,
de ha száll az éjszaka,
Megvagyunk mind! - jelenti Álmos,
a vaksi, vén kutya.

Álomország lankái hívják
s a feledés itala,
csillagkapu alatt cseng a kolomp:
"Haza, haza, haza."

/Ford.: Szabó Lőrinc/