Lázasan újra szorítani kis kezedet!
Bár felidézni a hajdanit úgyse lehet,
még mielőtt rám életem estje lehullna,
vágynám látni örök-szép arcodat újra.
Puszta fasorban, ahol falevél kavarog,
fáradt szivem örömre-riadva sajog:
emléket lel a léptem a régi avarban -
sok gyönyörünkre borult üde sátora hajdan!
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése