Födjétek le a tükröt
Hamis fénye fáradt lelkemben
Nem bont vágyakat
S a két szemem is lecsukódik csöndben
Födjétek le – bús boldogságom
Belé kacagtam s azóta
De sokszor sirattam el magam.
Födjétek le, mert a néma átkot
Nem viszem már a tükör elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése