Wladislaw Broniewski: Nekem úgy fáj...

Nekem úgy fáj minden perc, amit nem

hősiesen álltam,

minden perc, melyben már alig hittem,

testvérhez fűzi vállam.

S én csak nézek - magamba vagy az űrbe? -,

zokogva nézek,

míg versem selyemkendőjébe gyűlnek

az oktalan, vak kétségbeesések.

Nem megyek arra, amerre visz az ár,

nem!

A halál annyit lekaszált s lekaszál,

csak engem nem.

Egy szót mondanék - ha lehetne -,

ha véget ér kusza éltem,

Ankának, kedvesemnek:

éltem.

/Ford.: Kerényi Grácia/