Fehér felhőprémmel dúsan szegett
Biborvörös palástba bújt a nap
S a ködsubás hegyeknek messze ormán
Most haldokolva, rőt sugárözönnel
Véresre festi a fehér havat.
A hegytetőn most elmerengve állok.
Szemem pihen a messze láthatáron…
És mint az éj tűnő napsugárnak
Ezer csillaggal kivert kupoláját,
A lelkemet az álomnak kitárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése