Alekszandr Puskin: Túléltem vágyaim

Túléltem vágyaim - mi szépség
és álom volt, rég elkerül:
üres szívem gyümölcse él még:
a bánat él csak itt belül.

Friss koszorúm a sors viharja
letépte, szétzilálta rég,
borúsan élek, elhagyatva,
s lesem: mikor jön már a vég.

Így borzadoz késő hidegben,
mikor fagyasztón zúg a szél -
csupasz faágon, elfeledten
egy árva, elkésett levél.

/Ford.: Franyó Zoltán/