2009. augusztus 13., csütörtök

Erdélyi József: Esti dal

Este, este, esthajnal, -
jaj, be piros az égalj!
Jaj, be tüzes a felleg!
Jaj, be nagyon szeretlek!

Úgy szeretlek: szinte fáj,
hogy nincs örök napsugár,
hogy nyugatra száll a nap,
hogy mindig nem láthatlak.

Úgy szeretlek: véremet
ontanám ki éretted.
Úgy szeretlek: utánad
sírba vinne a bánat...

Hajnalcsillag a szemed:
azt ragyogja, hogy szeret:
csillagok közt telehold, -
előtted senkise volt!

Első vagy és utolsó,
bölcső, ágy és koporsó.
Nálad nélkül minden nap,
a legfényesebb is vak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése