Kopasz már a fasor teteje,
álmosan vetkezik lefele.
Lába alatt a fakó lomb csörög. -
Nincs öröm, fájdalom sincs örök...
Megy az ősz, jön a tél, lealáz,
hazavár egy hideg putriház,
abba egy özvegy és árva ágy.
Ablakán jégvirág lesz a vágy...
Álmosan, csendesen ballagok,
nézek egy lefutó csillagot.
Nyitok egy életunt kiskaput.
Sírba visz, - hazavisz minden út....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése