A réten lassan híre sincs a hónak,
s a barna szántók langy párát lehelnek.
A liliomok kéken felragyognak,
és vándor darvak húznak - kósza felleg.
A nyírfák zöld homályba burkolóznak,
és langyos áram bujtogat, melenget.
Körül a pusztán lázvertebb a sóhaj -
s kitavaszodnak dalok és szerelmek.
/Ford.: Papp Árpád/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése