Fjodor Tyutcsev: Végső szerelem

Ha jön az élet alkonya,
lelkünk hány szép babonát melenget...
Ragyogj, ragyogj búcsúsugara,
esthajnala a végső szerelemnek!

Árny nő az égbolt fele-ivén,
s már csak nyugaton dereng a csodás nap,
várj még, várj még, óh, esti fény,
tarts még, tarts még, édes varázslat!

Hűl bár a vér és szinte fagy,
szivemet ma is fiatalnak érzem...
Óh, végső szerelem, te vagy
örömöm és kétségbeesésem!

/Ford.: Szabó Lőrinc/