Már régen űz egy lányka hangja,
az erdőben halkan köszönt,
hol messzeségben fennakadva,
hol zúgva cseng a fák között.
Egyre gyötör e furcsa álom,
ág sűrűjébe nézek én,
a napfény felragyog a fákon
és megcsillan a rét füvén.
Az ifju szüzet megkeressem,
vagy őrizzem meg álmomat,
a csodás hangot, mit a lelkem
teremtett s mely meglátogat?
/Ford.: Hajnal Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése