Teli az este ködgomollyal,
de tűzből, szélből, mint madár,
a Korán lapjáról egy szárnyas angyal
halotti lelkemre leszáll.
A lélek fárad a magasban,
mégis röpül, röpül, röpül.
Szárnyak, szárnyak suhognak láthatatlan
és dal zeng, érthetetlenül.
(Ford.:Veress Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése