Kosztolányi Dezső: Nénike nevenapjára

A szürke köznapok rendje után
mily ünnep ez a névtelennek.
Barátnői csodálják, hogy még megvan,
mert vajmi nehéz itten maradni.
Ő kávésfindzsák és torták közül
kidugja rég-elkallódott fejét,
s egyszer egy évben érzi, hogy él.