Dietmar von Aliste: Úgy érzem, ezer éve már

Úgy érzem, ezer éve már,
hogy drága karja ringatott.
Igazán nem az én bűnöm,
hogy hozzá menni nem tudok.

Mióta nem hallok madárdalt
és a rétet sem láthatom,
minden örömöm oly rövid,
s oly hosszú minden bánatom!

/Ford.: Szabó Lőrinc/