Feleki Sándor: Csillagok

Örök lámpák, szép csillagok,
Ott fent az égi íven,
Oly áhitattal, szeretőn
Csüng rajtatok a szivem.

És mindig arra gondolok:
Kik rég pihenni tértek,
Épily meghatva szögezék
Szemük a csillag-égnek.

Rájuk épugy vigyáztatok,
Amint őrködtök énrám.
Tükrözik milljok holt szeme
Kék fényetekből mélán.

Vigyáztok rájuk most is még,
Bár mind rég sirgödörbe,
De fényetek hantjukra hull
Örökre, mindörökre.

Ti őrzitek én sirom is,
Ha majd pihenni mentem.
Ily nyugtatón, ily szeliden,
Ily édes, tiszta csendben.

Szeretlek, nagy csillagmező,
Vigasza szenvedőnek,
S csendes hantokra ráborulsz
Fénylő, szép szemfedőnek.