Bolyongó kismadár, dalolva járod
vagy múlt időd siratva ezt a berket,
mert látod, itt a tél, s az éj közelget,
míg víg napod s a nyár a múltba szállott:
vagy múlt időd siratva ezt a berket,
mert látod, itt a tél, s az éj közelget,
míg víg napod s a nyár a múltba szállott:
ha tudnád úgy, mint szíved érzi
gyászod:
tiédnek párja sújtja ezt a lelket,
leszállnál hozzá, írt ki úgyse lelhet,
hogy véle oszd meg mind a bút, mi bántott.
tiédnek párja sújtja ezt a lelket,
leszállnál hozzá, írt ki úgyse lelhet,
hogy véle oszd meg mind a bút, mi bántott.
Lehet, hogy sorsunk mégsem egy egészen,
s kiért te sírsz, tán él még, míg enyémet
fukar halál fenn őrzi már az égben.
s kiért te sírsz, tán él még, míg enyémet
fukar halál fenn őrzi már az égben.
De most az ősz, az est s a régi évek
fájdalmas s édes-szép emlékezésben
hívnak, hogy véled társadként beszéljek.
fájdalmas s édes-szép emlékezésben
hívnak, hogy véled társadként beszéljek.
/Ford.: Szabolcsi Éva/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése