Adam Miczkiewicz: Twardovska

Itt van csak a mulatság!
A bort patakban ontják,
És őrült tánczra kelve,
A csárdát majd lebontják.

Ott ül Twardovsky köztök,
A csípein kezével:
„Fiúk” – kiált – „ egy mákszem
Ijedtség nem visz még el!”

Egy hadfi (mert Twardovsky
kardot szögez fülének)
Káromkodik, de nyúllá
Kell válnia szegénynek.

Ott ül az ügyvéd…Kéjjel
Kanált merítget éppen,
Az úr tallért dobott rá
S kutyává válik szépen.

Lábszij uram fejét meg
Üti Twardovsky csapra
S pálinka szökken abból
A földre s falakra.

Twardovsky nagy kaczagva
Szürcsölne most borából,
De mormogás, zugás szól
Annak poharából.

S az ördög poharából
Nagy peczkesen kiszállott,
Félkörbe’ süvegével
Köszönt víg társaságot.

Két rőföt nőtt azonnal
S vegyűl az úri körbe,
Kakas-láb, karvaly-karmok
S az orra kampós, görbe.

„Twardovsky, hát te megvagy?
S ti véle versenyt isztok?
Fiúk! nem ösmernétek
Már a derék Mefisztót?

„Twardovsky! Hisz az ormón
Szövetséget kötöttünk!
Irásod – ökörirhán -
Érvényes még közöttünk!

„Parancsolám hadamnak,
Legyen két évre szolgád,
Aztán Rómának indulj,
Magam találok ott rád!

„No, szépen megelőztél,
Rád is találtam rögtön,
E csárda neve „Róma”,
Számodra sír és börtön!”

Twardovskyt űzi innen
Az ily dictum acerbum:
De elcsipé Mefisztó:
„Ez a nobile verbum?”

Itt nincs többé kibúvó!
Nem lehet elosonni!
A szerződést talán még
Lehet húzni-vonni!

„Csakhogy a kötlevélben
- Beszél Twsrdovsky – ott ám,
Hogy ennyi s ennyi évig
Hijába szomjazol rám!

Addig nekem jogom van
Három parancshoz és te
Az én füttyömre tánczolsz,
Szavam szivedbe vésve!

Lovacska van a czégen,
Festő pingálta arra,
Éltet lehelsz a lóba,
Hadd pattanok lovamra!

Homokból sodrasz ostort,
Ez űzi majd előre,
Kunyhót emelsz az erdőn,
Elérjük delelőre.

A Kárpátokra épitsd,
Dió legyen kamrákkal,
Takard zsidó-szakállal
És zsindelyezd be – mákkal!

A mákszemekbe aztán
Szög jusson, mindbe három,
Legyen mind ujjnyi vastag,
Jónak csak igy találom!”

Mefisztó két lovacskát
Etet, itat, kantároz,
Homokból készít ostort,
Dübörg a ló s futkároz.

Twardovsky lóra pattan,
Forgatja, tánczoltatja,
Ki sem próbálja s már a
Házát elfoglalhatja.

„Ördög uram, te győztél!:
De más itt a teendő!
Fürödj e vizben, épp most
Szentelte tisztelendő!

Káromkodik, szabódik
Mefisztó, de hijába,
Alámerül a szentelt
Víz öblös tartójába.

Aztán – miként ha lőnék,
Kipattan és lerázza,
Prüszköl a viztől és szól:
„Enyém vagy valahára!”

„Hohó! egy hátra van még
S elvesztem akkor, ördög!
Miként Twardovska engem,
Ugy lelket nem gyötörtök:

Helyetted, bár egy évre,
A mély poklokra szállok,
Ha addig oldalán te
Az esztendőt kiállod!

Parancsolom, hogy néki
Fogadj örök hüséget,
S ha megszeged szavad, hát
Pokolba küldlek téged!”

Félfüllel hallja e szót
Mefisztó s futva-futna…
Twardovska hallja szintén,
Hogy itt lovagho’ jutna!

Mefisztó – megriadva,
A kulcslyukon bukott ki…
- Régi dolog, hogy a nőn
Még az ördög se fog ki!

/Ford.: Gáspár Imre/