Alexandru Macedonski: Sűrű erdő rejtekében

Sűrű erdő rejtekében éj ijeszt, ha árnya táncol.
Lomb a lombhoz dőlve hallgat, néma fához néma fa.
Vak a mennybolt, holt az éjjel, bús a barna éjszaka. -
Mégis itt a csalogány szól, mégis itt a csalogány szól.

Aűrű erdő rejtekében szél ijeszt, ha árnya táncol,
Vérvörös villám cikázik, özön indul odafent.
Vajon miért céltalan hang, itt az összhang hogyha zeng?
Mégis itt a csalogány szól, mégis itt a csalogány szól.

Sűrű erdő rejtekében rém ijeszt, ha árnya táncol,
Késik itt a virradat, s a lomb közt még sehol sem ég,
Útján torlaszként keresztüldőlt a fullatag sötét. -
Mégis itt a csalogány szól, mégis itt a csalogány szól.

/Ford.: Szemlér Ferenc/