G. Th. Antheunis: Egy édes elringató

Egy édesen elringató
Dalocskát ismerek,
Régmult időkből száll felém,
Hallám már mint gyerek.
Első szülötte bölcseje
Fölött zengé anyám,

Oly édesen zengett a dal,
Mosolygó ajakán!
Anyai dal, anyai szív!
Szivem hozzád örökre hív!

Egy andalító mélabús
Dalra emlékszem én,
Ifjúkorom tavaszából
Madárként száll felém.
A szőke leány dallt velem
Ki értem lángola,
Szivünkben nagy fényes tavasz
Szellője szállt tova.
Ifjúi láng, rózsa levél,
Hej be korán hervadt levél!

Édes szerelmet suttogó
Dalra emlékszem én,

Hű nőm dalolta egykoron.
- Napom gyorsan lemén! -
Szegény öregnek és nekem
Már senki sem dalol,
Könyüt száritó csókival
Hű nő rám nem hajol.
Gyermek se zeng édes danát,
Itt hagyták az aggot magát.

/Ford.: Szalai Károly/