Vittorio Alfieri: Szeretlek-é?

Szeretlek-é? S még mondjam! Drága párom,
nincs szó, hogy azt a szívi édeset
kimondja, mikor égi fényedet
reámcsillantod, s lelkedet bejárom.

Szeretlek-é? S még kérded! Hallgatásom
tán nem szól rólam ékeset?
ki aláfüggök némán élveteg
szemöldöködről, édes bitóm te, bársony.

Nem vallomás-e minden pillanatban
panaszszavam? a félsz s a vakremény,
mely hol kiárad, hol meg bújva reszket…

Ha moccanok, szerelmem villan abban -
csak nyelvem tartja vissza vaskemény
fékkel az érzés: annyira szeretlek.

/Ford.: Rónai Mihály András/