Albert Steffen: Mult és jelen

Az út mentén, amely egykor
iskolánkba vitt, bozót s fa
ágaiban, levelében
könyv rejtőzött mindenütt.

Öregedve tördelem ma
egy lúc korhadt kérge-lapját.
- Az életfa kézirata! -
sugja halott cimborám.

Betűzöm a régi sorsot.
- Miért éppen ez az út vonz?
Miért épp ez a tanítás? -
kérdem hű halottamat.

Szellő lehell homlokomra:
- Magad irtad ide egykor
jövőd vágyát: jó hát tudnod,
hogy mi voltál valaha!

/Ford.: Szabó Lőrinc/