Gabriello Chiabrera: Ibolya

Friss ibolyának
kél a gyepágyak
sűrüjében mosolya:
illata kellő,
jószagu szellő -
könnyü kicsi rokolya.

Szirmai nedves
kelyhéből kedves
fűszerszámok szaga száll:
bárki ha nézi,
szívit igézi,
megvidul, ki rátalál.

Kelleti, kékell
friss levelével,
míg a hajnal szele leng:
április díja,
nincs neki híja -
s mi lesz véle idefent?

Röppen a hajnal,
napsugarakkal
harmata már száradoz:
nap heve rácsap,
s már a virágnak
színe, hamva sápadoz.

Ládd-e, ki ékes,
ifjúi, édes
bájaiddal kérkedel,
ó csuda Szép, ó
szép, csuda Békó -
ezt a példát értsed el!

Friss ibolyára,
halk sikolyára
hallga-hallga…S odanézz:
ifjúi szépség
kelleme, épség
el-kifeslik, odavész.

/Ford.: Rónai Mihály András/