Ujjam köré fűszálat kötsz, s fonott
gyűrűm olyan most, akár a tied.
Szemöldököd megrándul, s nem tudod,
lelkemben milyen vágyak rejlenek.
De hirtelen mélyen szemembe nézel,
s míg dúlt arcomra szemed felfigyel,
a földnek hajló homlokod tüzével
vörösre gyúltan fordulsz tőlem el.
/Ford.: Szemlér Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése