F. Tyutcsev: Tüzel a nap...

Tüzel a nap, tócsák ragyognak,
mosolyog, ujjong a világ:
zúgva, repesve mosakodnak
az ég kék vizében a fák.

Daloló fák! Vizek, kigyúlva!
A levegő lankad, eped.
Csoda mámor pezsdíti ujra
a túláradó életet.

De e gyönyörű, fékevesztett
csodánál gyönyörűbb csoda
szenvedő és elfáradt lelked
meghatott, gyöngéd mosolya.

/Ford.: Szabó Lőrinc/