Szergej Jeszenyin: Hóbundás téli tájék

Hóbundás téli tájék, ezüst-fehér a hold s

a tájon szemfedőként puha halotti gyolcs.

Száz nyírfa sír fehérben az erdők hajlatán.

Ki halt meg itt, ki halt meg? Ó, én voltam talán.

/Ford.: Végh György/