William Blake: A tavaszhoz

Óh harmatosfürtü, ég angyala,
a reggel tiszta ablakain át
tekints nyugati szigetünkre, mely
kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!

A hegyek beszélik s a figyelő

völgyek hallják: vágyó szemünk a te
tündöklő sátrad lesik: gyere már
s tedd tájainkra szentelt lábodat.

Jőjj kelet dombjairól, s szeleink
hadd csókolják illatos köntösöd:
lehelleted hív: szórd gyöngyeidet
földünkre, melyet szerelmed emészt.

Óh ékesítsék drága ujjaid:
verje keblét csókod zápora: tedd
arany koronád bus fejére, hisz
szerény kontyát teérted tűzte fel!

/Ford.: Szabó Lőrinc/