Időnk olyan rövid, ne vesztegessük el
Bőjttel, pihenve, lásd, sietni kell e földön.
Néhány nap mulva én harminc évem betöltöm,
Nem leszek fiatal, te pedig az leszel.
Fáradtam egyre és a lejtőt elfeledtem,
Fékeznem kell ma már siettetés helyett:
A mult-szalag szalad, szívünkről lepereg,
Tiéd tizenkilenc – én harminc éves lettem.
De fáj, de fáj nekem ez átkozott szalag!
Csak addig várna még, míg a tied beéri,
Akkor mernők talán egymás mellett remélni,
E szörnyű gomolyag hogy lassabban szalad.
/Ford.: Justus Pál/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése