Szabolcska Mihály: A Grand Caféban

Sír a nóta, magyar nóta,

Muzsikálnak este óta,

Messze, messze idegenben,

Mesebeli tündérkertben,

Egy párizsi fogadóba’:

-      Fogadóba!

Mennyi érzés, mennyi bánat!

Szíve van tán a nótának,

Oly szomorún sirdogálja:

Miben áll a mulatsága,

Kondoroson a bojtárnak,

-      A bojtárnak!

A teremnek minden lángja,

Mintha pásztortűzzé válna,

-      Csak itt lent a cifra lányok,
Fényes urak, asszonyságok,

-      Nem figyelnek a nótára,

-      A nótára!

Nevetgélnek, beszélgetnek,

De ők arról nem tehetnek.

-      Tudja jól a Mindenható,
Mi is azon sírnivaló:
Hogy a ménes ott delelget,
Valahol a csárda mellett,

-      Csárda mellett!