Vályi Nagy Géza: Az aradi tizenhárom

Csöndes őszi alkonyatba
Édesanyám tanítgatta:

Fiam soha ne feledd el,

Vésd szivedbe szeretettel, -
Legdicsőbb név a világon
Az aradi tizenhárom!

Hogy kik voltak, azt kérdezed, -
Nem emberek – félistenek,

Szent hazánkért mentek harcba,

Diadalról-diadalra

Rört előre bősz csatákon.

Az aradi tizenhárom!

S mégis, mégis nemsokára

Letörött a zászlónk szárnya, -
Győzött ármány, ádáz gazság,

Vérbe fulladt az igazság.

S csúf halállal Golgotánkon
Pusztult el a tizenhárom!

Dús honfivér hullt a földre,

S egy szent, nagy fa nőtt belőle:

A szabadság büszke fája, -
S amíg susog koronája,
Nem fog rajtunk szolgajárom:

Megváltott a tizenhárom!