Bóka László: Anyám

A torka sokszor fájt, s beteg volt
minden holdforduláskor.
És jobban féltett engem önmagamtól,
mint bárki mástól.

Nem értett úgy mint te, csak reszketett,
és hosszasan imádkozott,
és szívszakadva várt augusztus végén,
tudta, hogy piros rózsákat hozok.

"Tudod, a képzőben..." - mesélte vígan,
"Mikor apáddal megmásztuk a Tátrát...
Domoponnal és morfiummal etettem,

s derűsen átaludta rút halálát.