Drága lélek, nyiss szemet
bánatodból az örömre végre!
Nézd, a folyó mint siet!
Nézd, rajta felhőknek ring a képe:
Áll e kép, nem folyhat el a vízzel,
s az öröm meghitt nyugalma, hidd el,
így áll a tűnő idő felett -
álmodva él örök életet.
Lám, a szőlő is zokog:
"sorsom virágozni hajt, s teremni"
- ám a rügybe zárt titok
fényre-jöttét nem gátolja semmi,
s bárha félt is, szívszakadva tört fel
majd a fényre, s féktelen erővel...
Ez a törvény - ilyen a világ.
Drága lélek, fel örömre hát!
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése