Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki sem:
bíztunk a csillagokban,
fenn szikráztak fényesen.
De egy csillag lehullott,
s a tengernek beszélt,
tőle egy bárka, attól
egy matróz vette neszét,
ő meg a kedvesének
dalolta másnap el -
s most utca, tér, fiú, lány
mind rólunk énekel.
/Ford.: Tótfalusi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése