Angiolo Silvio Novaro: A hold meg a csalogány

Ha izzik az égbolt
s az ormok, a fölsők
és rengenek a bölcsők,
fölkél a fehér hold.

Halad haloványan
és a csalogányban
elnémul a bánat,
az éneke fárad
az égi csodátul:
csöpp kis szive ámul.

Néz megbabonázva,
elhallgat a lázba,
mert száll a fehér hold,
lilázik az égbolt
s az ormok, a fölsők
és rengenek a bölcsők...

/Ford.: Kosztolányi Dezső/