Gyakran egy lugasról álmodom:
rajt: surrogó madárhad:
ajkad e lugas: a lombokon
zengő szavak tanyáznak.
Szemed az égre nyíl: ragyog
s rámhanyatlik kihülve:
halálra csüggedt csillagok
zuhannak így az űrbe.
Szived – a szived! – felsír
szavam,
s álmodom, mint már százszor:
kincsről, mit nem vehet meg arany,
s mit megvehet: csillogásról.
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése