2014. szeptember 30., kedd

Gérard de Nerval: Fasor a Luxembourg-kertben



Eltünt a fürge ifju lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál,
s új refrén szája szögletén.

Talán e lány szive felelne
szivemre még s már semmi más,
csak rebbenő szeme lehetne
éjem sötétjén villanás.

De nem – az ifjúságnak vége…
Isten veled, te röpke fény –
leány és illat, égi béke…
eltűnik – visszaint felém!

/Ford.: Radnóti Miklós/

1 megjegyzés: