Pusztában őszi ég alatt
egy bükkfa őrködött.
Zöldes levél alig akadt
a fakó lomb között.
Sokáig álltam álmatag,
hogy nézzem őt.
Forró a nyár, a szerelem,
mit köszönjek nekik?
Éreztem, hogy zöld levelem
perzselten leesik -
a nyár eltűnt, s én betegen
maradtam itt.
/Ford.: Eörsi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése