Csak azt tudom: bezárt vagyok,
mint tengerek álma a sóban.
Ringat e benső végtelen,
végem felé. Odakinn éj van.
A holdsütésben vetkezem
a mozdulatlan némaságnak.
Kezembe hajtom arcomat,
emlékezem és újra látlak.
A tejszínű tájból kinő
ifjú tested diófa szobra.
Mily élethű vagy kedvesem.
Függönyt eresztek ablakomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése